A felnőttoktatás kiterjesztését a technológiai átalakulás és az automatizálás teszi a fenntarthatóság egyik feltételévé, a közép-európai országokban pedig az elmúlt években a munkaerő nyugatra áramlása és a munkaerő-hiány is növelte a fontosságát.

Még 2009-ben az EU azt a stratégiai célt tűzte ki, hogy a felnőttek részvétele az oktatásban 2020-ra megduplázódjon, legalább 15 százalékot elérve. Ehhez képest alig nőtt azoknak a 25-64 éveseknek az aránya, akik az elmúlt négy hétben részt vettek képzésben, az EU átlagában 2020-ban mindössze 9,2 százalékra.

A legmagasabb arányt az Eurostat adatai alapján az északi államok érték el: a svédek 28,6, a finnek 27,3, a dánok 20 százalékot. A közép-európai országok szinte mind a mezőny második felében helyezkednek el, beleértve Magyarországot is. A sor végén álló Romániában alig kimutatható a felnőttképzésben résztvevők aránya: mindössze egy százalék.

A kontrasztok még élesebbek, ha összevetjük egy 2018-ban született tanulmánnyal, amelyben az Európai Bizottság és az OECD (Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet) azt mérték fel, melyik országban a munkahelyek mekkora részét fenyegeti az automatizáció. A ráták pont az észak-európai országokban voltak a legalacsonyabbak, amelyekben a júliusi Eurostat-adatok szerint a legmagasabb a felnőttképzés aránya. Norvégiában például az álláshelyek alig több, mint 30 százalékát látták veszélyeztetettnek, a sor másik végén álló Szlovákiában viszont ennek a dupláját, több, mint 60 százalékot.

A friss adatsornak van még egy furcsasága. Az elmúlt másfél évben arról szóltak a hírek, hogy a járvány miatt fellépő válság felgyorsította a digitalizációt és az automatizációt. Ezzel szemben tavaly az egész régióban, és az EU egészében is csökkent a felnőttképzésben résztvevők aránya, amiben minden bizonnyal szerepet játszottak a járvány okozta nehézségek az oktatásban, ugyanakkor ez a visszalépés súlyosbíthatta a képzett munkaerő hiányát bizonyos ágazatokban.