Baranya Paktum - Foglalkoztatási Szövetkezés Baranya Felzárkózásáért 2020

Széchenyi 2020 Kohéziós Alap

Dél-Dunántúli Regionális Konferencia tapasztalatai és ajánlásai az Irányító Hatóság felé

Dél-Dunántúli Regionális Konferencia tapasztalatai és ajánlásai az Irányító Hatóság felé

Dél-Dunántúli Regionális Paktum Konferencia

 Ajánlások

Pécs, 2018. december 3.

A konferencián résztvevő szakemberek egységes véleménye szerint a Paktum projektek előkészítési és meghirdetési időszakához képest jelentős változás történt a munkaerő-piacon. Már szinte minden területen munkaerőhiány van. A szakképzett és hadra fogható tartalékok jelentősen megfogyatkoztak, és struktúrájában is átalakult a kínálat. Jelenleg a közmunkaprogram résztvevői és a megyei kormányhivatalokban nyilvántartott álláskeresők, illetve a még fel nem kutatott inaktívak jelentik az utánpótlást.

A paktum projektek  motiválatlan, alulképzett célcsoportja létszámában egyre kevesebb, és kompetencia tekintetében egyre alacsonyabb szintű kínálatot jelent a munkaadók számára. Előállt az a helyzet, hogy a Paktum program jól teljesít, előírás szerint működik, ám a cégeknek mégsem fogunk tudni embert adni, foglalkoztatási gondjaikat nem tudjuk tartósan enyhíteni. A versenyhelyzetben lévő magyar kis- és közepes vállalkozásoknak (kkv) nincs kapacitásuk, főként nincs módszertani tudásuk a célcsoportunk fejlesztésére, szocializálására.

Ezt a helyzetet kellene módszertanilag kezelni a folyamatban lévő projektekben.  A jelen helyzethez való igazodáshoz, továbbá hangsúlyozottan a 2020 utáni tervezéshez foglaljuk össze a tapasztalatokat a Paktumok működése és a hálózatos együttműködés kapcsán.

A 2018. december 3-án Pécsett tartott Paktum konferencián a résztvevők szekció üléseken szakmai ajánlásokat fogalmaztak meg a Paktum hatékonyabb működése és a foglalkoztatás javításának lehetőségeiről. Ezek a következők:

1/ A befektetés ösztönzés és a vállalkozói kapcsolattartás terén

  • Térségi szinten kell tervezni és gondolkodni, együttműködve, mivel általában egy-egy önálló helység önállóan nem tud kiszolgálni egy jelentős befektetőt.
  • A befektetés ösztönzés területi hálózatos formában tudhat a leghatékonyabban működni. Ehhez előre kialakított stratégia mentén, hosszú távon is tervezhető úton szükséges haladni. Jól összeállított, helyi adottságokat és lehetőségeket bemutató adatbázisok, ezek folyamatos monitorozása, és a területért felelős szervező részére ezek átadása segítheti ezt a folyamatot. Regionális szinten szükséges lenne befektetés ösztönzést segítő szervezet létrehozására.
  • Megyei szinten és helyi szinten is az előzőhöz kapcsolódóan felkészülten, összerendezett információval kell rendelkezni, hogy a lehető legrövidebb idő alatt reagálni tudjanak a szereplők, valamint kiajánlásokat tudjanak közzétenni.
  • Kiemelten fontos a vezetői szint tárgyalóképessége idegen nyelven, elsősorban angol nyelven.

2/ Munkáltatói márkaépítés

  • A munkáltatói márkaépítéssel kapcsolatban az alábbi problémák fogalmazódtak meg:
  • A munkáltatók gyakran túl magas elvárásokat fogalmaznak meg a keresett személyekkel kapcsolatban, vagy nem tudják pontosan megadni ezeket.
  • A kiválasztásnál még mindig túlságosan alapoznak a „papírokra”, formális végzettségekre, és nem a rátermettségre, emiatt sokan nem kapnak esélyt bekerülni a munkahelyekre.
  • A korai munkahelyi lemorzsolódás nagy problémát okoz a vállalkozásoknál, és a paktum projektekben is.
  • A munkaszocializáció hiányában sok munkavállaló nem tud beilleszkedni az új munkakörnyezetbe.
  • A munkába járás speciális nehézségei alapvetően meghatározzák az elhelyezkedési esélyeket az aprófalvas területeken a közlekedési hiányosságok miatt.
  • A jövőtervezés, életpálya-tervezés, hosszú távú gondolkodás hiánya figyelhető meg széles rétegek körében, emiatt motiválni is nehéz őket.
  • A fentiek kezelésére az alábbi ajánlások születtek
  • A munkáltatókat támogatni kell tanácsadás keretében a munkakörrel kapcsolatos igényeik pontos megfogalmazásával.
  • A lemorzsolódás csökkentése érdekében a külső mentornak a munkahelyi beilleszkedési folyamatot is nyomon kell követnie, kapcsolatot tartani a munkavállalóval és az új munkatárs beilleszkedéséért felelős belső szakemberrel, akit szakmailag is támogatnia szükséges.
  • A próbamunka gyakorlatát érdemes terjeszteni a munkáltatók körében, mert kipróbálhatják az új munkavállalókat.

 

3/ Helyi paktumok tapasztalatai, működési gyakorlatuk

  • Közös tapasztalata valamennyi paktumnak, hogy a Kormányhivatalok az eljárásrendeket megyénként eltérően értelmezik, esetenként nagyon pozitív együttműködéssel, más esetekben információs és egyéb problémákkal terhelten. A Kormányhivatalok számára a paktum pályázatok miatt vállalt kötelező konzorciumi partnerség alapvető szabályai nincsenek meghatározva, a rendszer nem rugalmas, nehezen reagál a munkaerőpiac kihívásaira, és ezzel a projektek hosszú távú hatása kérdésessé válik. E fenti problémára megoldást jelentene  egységes működési szabályokat bevezetése, új munkamenetet kialakítani, mely mindegyik fél számára egyértelmű és világos.

4/ Képzési lehetőségek és igények a Paktum projektben

  • Továbbra is alapvető problémaként jelentkezett, hogy a képzésekből önhibájukból lemorzsolódók költsége a Kormányhivatalok költségvetését, illetve magukat a Paktum projekteket terheli. Jelentős mértékben ez az oka annak, hogy a képzések nagyobb számú indítása még nem történt meg. Amennyiben ez nem változik, félő, hogy az erre szánt összeget átcsoportosítják, vagy a projekt végén felhasználatlanul marad, és visszafizetésre kerülhet.
  • A jelenleg is érvényben lévő rendszerben csak arra a képzésre lehet állami támogatást igénybe venni, amely az adott megyei kormányhivatal képzési jegyzékén szerepel. A képzési jegyzék elfogadása, annak módosítása, a képzők kiválasztása mind központilag történik, s így jelentős időveszteséggel lehet reagálni a munkáltatói igényekre. Ahhoz, hogy a már említett egyedi igényeket és a paktum projektek célkitűzéseit megfelelően ki tudjuk elégíteni, a jelenlegi jogszabályi háttér nehezen, vagy csak kismértékben tud teret biztosítani.
  • Hátráltatja a képzések indítását, hogy a Kormányhivatalok képzési jegyzéke 2017-ben frissült utoljára. A minisztériumok átalakulása miatt jelenleg nemegyértelmű , kinek a hatáskörébe tartozik ez a feladat. Egyeztetésre lenne szükség, hogy a 2019. évi frissítés megtörténjen, megjelenjenek a munkaerő-piaci igények a jegyzékben.
  • Egyértelművé vált, hogy az OKJ-s képzésekkel szemben a hátrányos helyzetű célcsoport képességeinek jobban megfelel a betanító képzés.
  • A célcsoport reintegrációja miatt került előtérbe a szakmai betanító képzéseket megelőző „munkaszocializációs” felkészítés szükségessége. Ez az általános mentális, szociális és a munkakultúra területén készítené fel a célcsoport tagjait. Ez a felkészítés nem csak a munkába állás sikerességét segítené, de várhatóan növelné a munkában tartás esélyét is.
  • A támogatott szakmai képzések esetében fontos, hogy a képzés megkezdése előtt külön képzésként, vagy 0. modulként munkaszocializációs ismereteket is szerezzenek a hátrányos helyzetű álláskeresők.
  • Az azonos célcsoporttal dolgozó projektek összehangolása (TOP, EFOP) a célcsoport kompetencia fejlesztésében, mentorálásában, majd elhelyezésében és beilleszkedésében segíthetne.
  • A mentorálás kiemelt fontossága is felmerült, melynek nagy szerepe lehet az elhelyezkedés utáni lemorzsolódás csökkentésében is. Tapasztalat szerint a mentorálás külső szervezet bevonása esetén hatékony. Újra kellene gondolni a mentorálás fogalmát és módszereit, amivel a hátrányos helyzetű csoportot munkára alkalmassá tehetjük. Javasoljuk, hogy a hátrányos helyzetű, alacsony iskolázottságú, munkaerő-piacról kiszorult emberek munkához juttatásának, felkészítésének problémaköre kerüljön komplex átvilágításra.
  • A pályaorientációs feladatban a célcsoport gyerekeire kell külön hangsúlyt fektetni (tartós munkanélküliek, inaktívak, alacsony iskolai végzettségűek), s megismertetni és megértetni velük a tanulás és a munka fontosságát.
  • Életpálya-tervezési, pályaorientációs, pályakorrekciós tanácsadásra lenne szükség, amely keretében történne meg az elérhető állások feltérképezése, és ezt követhetné az egyénre szabott fejlesztés tervezése képzésekkel és tanácsadásokkal.
  • Fontos szerepet kell kapnia a képességek előszűrésének mind a képzés, mind a munkára kiajánlás előtt.
  • A magyar kkv-nak különösen jelentős támogatást jelentene, amennyiben a betanítást, szocializációt mentorok, szociális munkások segítenék, hasonlóan a megváltozott munkaképességűek rendszeréhez. Ezzel csökkenteni lehet a lemorzsolódást, s tartóssá lehetne tenni a beilleszkedést.

A fentiekben foglalt anomáliák országosan ismertek, megfelelő szabályozással könnyen és gyorsan kezelhetőek. A problémákat okozó szabályozások, vagy annak hiánya jelenleg a megvalósítás mesterséges akadályát képezik, melyek a pályázati konstrukció monitoring vizsgálatánál nem lesznek magyarázhatóak, védhetőek. Felszámolásuk viszont a Paktum projektek megvalósítását eredményessé tenné és felgyorsítaná.




További hírek